Gábriel felelőssége

2014.01.31. 10:34 | Pensive |

"...azzal szembesültünk, hogy az a Magyar állam, amely működtette az intézményrendszert, amely a mi tanulmányaink szerint létezett, egy ezeréves kultúrát ápolt, szemberfordult a saját polgáraival, sőt, segédkezett abban, hogy kiirtsák a polgárait. Lapid miniszter úr azt mondta, nem akar udvariatlan lenni a házigazdával szemben, de mégis el kell mondania, hogy a Magyarok is felelősek a holokausztért. Én, mint házigazda mondom Lapid úrnak, hogy nem volt udvariatlan. Tudjuk, hogy felelősek vagyunk a holokausztért. Tudjuk azt is, hogy Magyar állami intézmények voltak felelősek a holokausztért. Nekem, mint a Magyar igazságügyminiszterek kései utódának, könnyű lenne elhárítanom a felelősséget, ahogy annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években mi tanultuk, hogy hárítsuk el a felelősséget: ezek nem mi voltunk, ezek más Magyarok voltak, ezekkel nekünk nem kell foglalkozni.

De, mi voltunk.

...Magyarok voltak, akik elkövették, és Magyarok voltak, akik elszenvedték."

(Részlet, Navracsics Tibor, Yair Lapidhoz intézett beszédéből, a "zsidó élet és antiszemitizmus a korabeli Európában" címmel rendezett konferencián a Magyar parlamentben - 2013, Október)

"A 70 évvel ezelőtti események következtében Magyarország szuverenitása elveszett, amit csak a háború utáni választás nyomán megalakult kormány állított vissza. Természetszerűleg Magyarország sem mentesíthető a felelősség alól, de az állam cselekvőképessége a megszállás, többek között a kormánytagok jelentős részének letartóztatása miatt leszűkült."

(Rogán Antal, a szabadság térre tervezett, Német megszállás áldozatainak emléket állító szobor kapcsán - 2014, Január)

- Mátyás, éheznek az emberek!
- Nem, az emberek nem éheznek.

(Rákosi Mátyás kikezdhetetlen érvelése, az ötvenes évek elejéről.)

Na most akkó mivan? Kérdezné, és joggal, az egységsugarú perkeltfogyasztó Magar ádófizető. Mink e vagyunk a felelősek, vagy nem mink e?

Jómagam örömmel nyugtáztam, hogy a Magyar kormányzat felvette a kötelező nyugati irányzatot, és történelemhamisításba fogott. Veszett rossz szokásom ellenben nem teszi lehetővé, hogy ne soroljam fel tételesen azon tényeket és eseményket, amelyek a náci Németországnak a meleg szarig benyaló, Horthy, és a későbbi Szálasi rezsim, vagyis az akkori Magyar állam, és hatalom képviselőinek a vitathatatlan felelősségét bizonyítja a holokauszt kapcsán. (Még mielőtt a történelemkönyvek mást írnának):

hlchun01.jpg

Numerus Clausus

A törvény hat százalékban határozta meg a magyarországi zsidó etnikum, teljes lakosságon belüli arányát, és kvázi ennek megfelelően, ebben a hat százalékban maximálta a zsidó hallgatók számát a Magyar felsőoktatási intézményekben.

Első zsidótörvény

Húsz százalékban maximálta a zsidó munkavállalók számát, az adott, zsidókat foglalkoztató cég teljes létszámának függvényében.

Második zsidótörvény

A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról. Nevezett törvény, már a Mein Kampf c. remekmű útmutatásainak megfelelően, pontosan meghatározta azt, hogy ki minősül zsidónak. Hat százalékban maximálta a zsidó munkavállalók arányát a szellemi foglalkozásokban, és teljesen megtiltotta, hogy bármely zsidó munkát vállalhasson a közigazgatásban, az igazságügyben, a középiskolákban, a sajtóban, a színházakban, valamint az ipari és kereskedelmi szektorban.

Harmadik zsidótörvény

Betiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és mindenféle nemi kapcsolatot.

Kamenyec-Podolszkiji mészárlás

1941-ben, a Magyarországra, számos szomszédos és közeli országból menekült, valamint az átmenetileg kibővült országhatár miatt, hirtelen Magyar területen termett, mintegy 18 ezer zsidót, Horthy és Bárdossy engedélyével, a Magyar közigazgatás, több lépésben, a mai Ukrajna területén lévő, Kamenyec-Podolszkij területére deportálta, és ott gettóba zárta. Aki a deportálás során nem halt meg, azt az SS, a helyi zsidó lakossággal együtt a helyszínen kivégezte (nagyjából kétezer embernek a kivételével, aki sikeresen megszökött). Ezt az eseményt próbálta, a frissiben alapított Veritas (igazság) történetkutató intézet nevű, állami történelemhamisító szakcsoport, idegenrendészeti eljárásnak minősíteni - egyelőre sikertelenül.

Újvidéki mészárlás

1942, január. A Magyar csendőrök, a Magyar hadsereg közreműködésével etnikai tisztogatásba fogtak a frissen az országhoz csatolt vajdasági területeken, mely során közel négyezer újvidéki lakost -több mint háromezer szerbet, valamint nagyjából hétszáz zsidót- mészároltak le, és lőttek a jeges Dunába.

hlchun02.jpg

A vidéki zsidóság kifosztása és deportálása

1944. A Sztójay kormány vezette, már náci megszállás alatt álló ország közigazgatása, példás, korábban és azóta sem tapasztalt hatékonysággal szervezte meg, és hajtotta végre, mindössze pár hét alatt, a teljes Magyar vidéki zsidóság gettósítását, valamint a budapesti zsidók csillagos házakba gyűjtését. A májusban kezdődött deportálások során, nagyjából 435 ezer zsidót szállítottak a náci kivégzőtáborokba -többségüket Auschwitzba- miután minden vagyonuktól és értéküktől megfosztották őket. A lágerparancsnokok, és még az SS is meglepődött, milyen hihetetlen tempóban (napi hat szerelvény) érkeznek a zsidók Magyarországról. A német tisztek szinte könyörögtek, hogy lassítsanak a tempón, mert képtelenek ilyen gyorsasággal feldolgozni az árut. Ők kétnaponta egy szerelvényt kértek, Horthy közbenjárására, végülis megegyeztek napi négy (!) szerelvényben.

Az eseményeknek az vetett véget, hogy Roosevelt, egy Svájcon keresztül, titokban eljuttatott levélben megfenyegette Horthyt, hogy háborús bűnösként fogja elszámoltatni az akkor már egyértelműen látható veszteséget követően, amennyiben nem szünteti be a zsidók haláltáborokba hurcolását. Horthy beszart és leállíttatta a deportálásokat, ám ekkorra már a teljes vidéki zsidóságot eltüntették az országból.

A budapesti zsidóság felszámolásának kísérlete

A nyilas puccsot követően, nagyjából kétszázezer zsidó maradt a fővárosban, csillagos házakba gyűjtve, és életben volt még, további, nagyjából százezer munkaszolgálatos, többségük Ukrajnában, és Szerbiában. Szálasi, az egyre fokozódó, elítélő nemzetközi közhangulat, és a nyilvánvalóan elvesztett háború ellenére, megyezett a Németekkel további ötvenezer zsidó deportálásáról. Ezen felül, további nagyjából nyolcezer zsidót mészároltatott le helyben. A módszerek változatosak voltak: kényszermunka, halálmenetek, Dunába lövés, a gettóba zárt zsidók esetében éhínség és betegség, valamint az általánosan kegyetlen bánásmód. Az ezt követő ostrom alatt, további nagyjából kilencezer zsidó halt meg Budapesten.

Maga Adolf Eichmann, valamint számos náci, és SS tiszt is elismerte, hogy ugyan ők sem mentek a szomszédba egy kis zsidógyűlöletért, de mégis megdöbbentek a Magyar hatóságok, és közigazhatás hihetletlen hatékonyságán, és kegyetlenségén.

A holokausztban szerzett érdemei tehát, a korabeli Magyar államnak vitathatatlanok, az alól semmiféle szobor, és egyéb, történelemhamisításra irányuló kísérlet nem fogja őket soha felmenteni.

 hlchun03.jpg

Amúgy pedig ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez nem történne meg mégegyszer. Ha az ún. hivatalos álláspont újból elkezdené a zsidógyűlöletet képviselni, esetleg valami forradalmi szituáció átmeneti anarchiát teremtene (amire remek példa volt, az '56-os forradalom kitörése utáni környezet - amikor azonnal bele is kezdtek a vidéki, wannabe hadurak a szisztematikus zsidógyilkolásba), tízből hét Magyarban azonnal fellángolna az elnyomott, tradícionális gyűlölet a zsidók iránt - és örömmel asszisztálnának a megsemmisítésükhöz.

Címkék: puccs holokauszt náci zsidó kényszermunka deportálás nyilas mészárlás haláltábor munkaszolgálat halálmenet zsidótörvény numerus clausus Adolf Hitler Németország Auschwitz Horthy Miklós SS Sztójay Döme Szálasi Ferenc Mein Kampf dunába lövés Adolf Eichmann